2017. április 8., szombat

He's my cherry pie

„A nevetése az én kábítószerem.” 
– B. N. Toler



Csak egy villámgyors becsekkolás, mert jelenleg semmi új infót nem tudok hozni azon kívül, hogy még mindig eszméletlenül álmos és ihlettel teli vagyok – a kettő még kellemesen kioltja egymást. Ma reggel egy rövidebb, remélhetőleg humoros sztorit kaptok, ami ehhez a fotóhoz tartozik, mint prompt. Szép hétvégét! ♥

jellemzők: humoros, békülős szex, domestic!Destiel, tök meglepő módon cherry pie, csúnya beszéd, ex-angyal!Castiel, vicces!Castiel, zűr a Paradicsomban, ember!Dean, sértődött!Dean

Jó olvasást! ✿♥‿♥✿




– Ne haragudj rám! Meggondolatlanság volt csakis a saját fejem után menni. Ismét. 
Dean egy csibészes félmosolyt varázsolt az arcára, aztán összeráncolt szemöldökkel, mintha egyáltalán nem lenne vele tisztában, miről is van szó, a másikra függesztette a tekintetét. Megcsókolta a férfi még mindig izzadt homlokát, közben az eddiginél is közelebb húzta magához. Castiel feje most a mellkasán pihent, bal keze lustán simogatta a hasfalát, míg Dean ujjai a hátán, a vállain köröztek szüntelenül. 
– Haver, ezek után minden meg van bocsátva, előre is – vigyorodott el sokatmondóan egy nyújtózkodás kíséretében, majd feljebb húzta a takarót a csupasz derekán. Kezdett hűvös lenni a szobában, pedig nem nyitottak ablakot. Minden bizonnyal csupán lassan ismét normalizálódott a testhőmérsékletük. 
Épp most szeretkeztek egy fantasztikusat, ezek után ki lenne képes nem rögtön megbocsátani egy jelentéktelen nézeteltérés miatt? Sőt, tulajdonképpen a vitának köszönhetően kötöttek ki az ágyban, elvégre jóval könnyebb a másik ruháit leszaggatva egymásnak esni, mint leülni egy asztalhoz, ahol alaposan – meg kezdetben higgadtan – átbeszélhetik a gondokat és sérelmeket. Emellett, lássuk be, valamivel azért élvezetesebb is. 
– Tényleg felelőtlenül viselkedtem. Sajnálom – csókolt a nyakába Castiel néhány perc múlva. A borostája kellemesen csiklandozta a vadász bőrét. 
– Tudom – Felelet közben egy félhangos hümmögést hallatott. Az utóbbi időben kifejezetten szerette, ha Cas nem borotválkozott. Ez persze most is kellőképp elterelte a gondolatait, így csak némi szünet után volt képes folytatni. – Én is, hidd el. Seggfej módjára viselkedtem. De most már rendben vagyunk, igaz? 
– Úgy hiszem – bólintott boldogan, majd újabb csókot lopott az idősebb Winchestertől. 

Majdnem negyed órán át feküdtek csendben a takarók alatt. Dean réges-rég lenémította a tévét – a távirányító meg a korábbi események közepette valahol az ágy alatt kötött ki –, ami így, hang nélkül, ráadásul valami szar horrorral az adott csatornán már végképp nem tudta lekötni őket, ezért a plafont, illetve egymást bámulták. 
– Ha épp a beismeréseknél tartunk... Elárulhatok valamit? 
– Persze, Cas. Bármit – kulcsolta az ujjaira az övéit. Néhány másodpercig az összefont kezeiket tanulmányozta, majd kíváncsian a barátjára pillantott. 
– Nem szeretném, hogy dühös legyél. 
– Mégis miért lennék dühös? Ugyan már! Ennél jobban ismersz. Gyerünk, hallani akarom, akármiről legyen is szó! 
Az ex-angyal pár másodpercig hezitált, – már nem tűnt olyan jó ötletnek a hirtelen támadt őszinteségi roham –, majd egy mélyről jövő sóhaj kíséretében válaszolt: 
– Én... khm… nagyon nem szeretem a pitét. 
Ismét csend állt be. Nem olyan, mint az eddigi. Ez jóval rövidebb volt. Meg feszültebb. 
– Most azonnal takarodj az ágyamból, baszd meg! 
Castiel nevetve átölelte, az arcát a férfi nyaka és válla közé fúrta. Dean imádta ezt a hangot. Próbált, igazán, minden erejét bevetve igyekezett dühös lenni, vagy legalább komoly maradni, de képtelen volt rá, amikor ő így, ennyire felszabadultan, boldogan nevetett mellette. Még ha olyan dolgot is mondott, ami Dean számára a nyolcadik főbűnnek minősült. Minimum. 
Az ex-angyal hajába túrt, aki ettől olyan hangot adott ki, mint egy elégedetten doromboló macska, ez persze még szélesebb vigyort varázsolt az ajkaira, majd az álla alá nyúlva gyengéden felemelte a fejét. Egy gyors csókot lopott tőle, aztán mélyen a szemébe nézett. 
– Nem szeretem a pitét. Pfft. Még ha tökre értékelendő is, hogy az eltelt évek alatt valamennyire megtanultál humorizálni... Remélem tudod, hogy te vagy a legborzasztóbb ember, akivel valaha dolgom volt. 

Castiel erre csak mosolyogva annyit felelt, hogy ő eredetileg nem is ember, így tulajdonképpen mentesül a csöppet sértő vád alól. Dean eztán képtelen volt vitatkozni vele. De az azért tényleg pofátlanság, hogy még érvelni is tök jól megtanult.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szablon wykonała Sasame Ka dla Zaczarowane Szablony
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3